Úgy tűnt, hogy a Covid-19 pandémia a legrosszabbkor érte az Izraeli Nővér Vezetői Programot. Épp a záró szakaszához érkeztünk egy sokéves, az Egészségügyi Minisztériummal való együttműködésnek, melynek az volt a célja, hogy megemeljük a Tipat Halav szolgáltatás (kora gyermekkori egészség központok) kapacitását, kielégítsük a szülők igényeit, és előmozdítsuk a pozitív szülői hozzáállást. A program célja az volt, hogy kineveljünk egy csoport élharcost, akik bevezetik az újításokat és változásokat a szolgáltatásban.
A program második szakasza egy ’innovációs labor’ lett volna, amelyben a Design Thinking módszerét használó nővérek csoportjával dolgoztunk volna, hogy innovatív módszereket fejlesszünk ki a Tipat Halav számára a pozitív szülői hozzáállás támogatására. Az, hogy a pandémia miatt le kellett mondani a személyes találkozókat, dilemma elé állított minket. Egyrészt úgy éreztük, a lendület megtartása érdekében a folytonosság létfontosságú lenne. Másrészt úgy láttuk, hogy az innovációs labornak személyesen kell működnie. Nem tudtuk elképzelni, hogy online hogyan működhetnének.
Azzal is tisztában voltunk, hogy a résztvevők, mint közegészségügyi nővérek, a Covid-19 frontvonalában lesznek, és nehéz lesz nekik megfelelő lelkiállapotban koncentrálni a programra. A Tipat Halav központok végig nyitva voltak a karantén alatt, miközben a közösségi szolgáltatások nagy része bezárt. A nővérek azt az utasítást kapták, hogy csökkentsék a minimumra a terhességi szűréshez és védőoltásokhoz kötődő személyes találkozókat, és lehetőség szerint használják a kapcsolattartás egyéb formáit.
Végül úgy döntöttünk, hogy elindítunk egy webinár sorozatot a nővérek számára olyan témákban, amelyek a pandémia idején végzett munkájuk egyedülálló kihívásairól szólnak. Hogyan lehetnek hatékonyak a szülőkkel akkor, amikor a találkozások rövidek és a szülők kimerültek a stressztől és egyedül kell megbirkózniuk a kihavásokkal? Hogyan kezeljék a stresszt és a bizonytalanságot? Hogyan lehet az öngondoskodást gyakorolni? Hogyan oldják meg a vezetői kihívásokat? Ezeken a találkozókon teret adtunk a reflektív gyakorlatnak és a csoporton belül egymás támogatásának, ezt kombináltuk az elméleti tudással és a szükséges készségek gyakorlásával. A részvétel önkéntes volt – vagy munkaidőben, vagy este, – ennek ellenére a résztvevők száma és az aktív részvétel magas volt.
Zoom találkozók szülőknek
Az online találkozók tapasztalata alapján az egyik nővérnek az a gondolata támadt, hogy lenne értelme hasonló platformot használni az szülőcsoportokkal, amelyeket eddig a központban működtetett. Tartott is egy online találkozó sorozatot fiatal anyáknak, ami meleg és pozitív fogadtatásra talált. A családjuktól és a közösségi támogató rendszerektől elszigetelődött anyáknak különösen nagy szükségük volt a kapcsolatra, iránymutatásra és támogatásra.
Pár héten belül a körzetben más nővérek is csatlakoztak a kezdeményezéshez, sőt, más körzetek nővérei és vezetői is. Az online szülőcsoportok kiterjesztése online webinárok, találkozók és terápia szélesebb mozgalmának a része volt. A találkozóknak általában volt egy meghatározott szerkezete, és sokféle témát öleltek fel, pl. szülő-gyerek kötődés, szoptatás, a gyermek fejlődésének támogatása játékokon keresztül, szilárd ételek bevezetése, sőt még elsősegély képzés is.
Amikor nővérek beszámoltak a Zoom-on tartott szülőcsoportok tapasztalatairól a webinárokon, rájöttünk, hogy ez olyan potenciálisan fontos lehetőség a központ számára, ami túlmutat a pandémián. Átbeszéltük a helyi kezdeményezés magasabb szintre való emelésének gondolatát, és a programot támogató alapítvány áldását adta rá, a partnereink az Egészségügyi Minisztériumban szintén. A programból minden nővért meghívtunk, hogy csatlakozzanak a kezdeményezéshez, és több mint huszan jelentkeztek. Tartottunk nekik egy rövid képzést arról, hogyan vezessenek online csoportot, emellett folyamatosan biztosítottunk technikai támogatást, segítséget a tartalomfejlesztéshez és szupervíziót.
Voltak zökkenők az út során, a tervek többször módosultak, de a nővérekkel együtt dolgozunk a tartalomfejlesztésen, és most már rutinosan vezetik az online szülőcsoportokat. Ha ennek a kísérletnek az eredményei továbbra is sikeresek lesznek, az meg fogja erősíteni a kormány befektetési kedvét a teleegészségügybe, ami a Tipat Halav kiegészítő szolgáltatásaként működhetne.
A változás kezelésének tanulságai
Szülői igényekre reagálva, az Egészségügyi Minisztérium már régóta tervezi a Tipat Halav egyes szolgáltatásainak digitalizálását, de mindezidáig politikai, bürokratikus és technológiai nehézségekbe ütközött a megvalósítás. Például vannak olyan központok, ahol nincs széles sávú internet, így a nővérek többsége saját otthonából vezette a Zoom találkozókat a járvány idején. A kísérleti fázis ideje alatt a program rövidtávú technikai megoldásként tableteket biztosított a nővérek számára, miközben az Egészségügyi Minisztérium párhuzamosan dolgozik azon, hogy összekösse a központokat és hosszútávú megoldást teremtsen, amely Izrael más egészségügyi intézményeivel közös online platformra épül.
Miközben a legalapvetőbb szinten szorgalmaztuk a kísérletezést, a Covid-19 krízis váratlanul felgyorsította azt a változást, amely már hosszú ideje érlelődött. Eközben megtanuljuk, hogyan kezeljük a változást és az innovációt.
Láttuk, milyen különbségek vannak az egyes kerületek és térségek között elérhető forrás, rugalmasság, innovatív szellem tekintetében. Azt is megtanultuk, hogy könnyebb és hatékonyabb helyi szinten dolgozni a legjobb adottságú és leginnovatívabb kerületekkel, mint országos szinten elindítani egy ilyen mozgalmat. Az alulról jövő kezdeményezés e központi intézmények előtt járt, de ahhoz, hogy a helyi kezdeményezések országos szinten is sikeresek legyenek, szükség van központi vezetésre. A föld közelében levő emberek tudják kikövezni az utat a hierarchiában magasabban elhelyezkedők számára.
Tágabb értelemben, az Izraeli Nővér Vezető Program jelentős tényező volt a változás feltételeinek megteremtésében. Viszonylag rövid idő alatt létrehoztunk egy nagyon motivált, erős csapatot. Közös tanulás útján közös nyelvet, történelmet, tervet alakítottak ki. Lelkesek voltak, elkötelezettek, és szoros kapcsolatot tartottak egymással még a kötelező távolságtartás és karantén korlátozások nehézségei mellett is. Ugyanilyen fontos az is, hogy a program elnyerte a közösségi egészségügyi szolgálatok és a gondozói hivatalnokok bizalmát, akik örültek, hogy mi önállóan dolgozunk. Ez jól demonstrálja, hogyan tud a kapcsolatokba való befektetés rugalmasságot teremteni krízis idejére.
Végül azt is megtanultuk, hogy nem szabad alábecsülni azt, hogy mire vagyunk képesek. Amikor elkezdődött a Covid-19 járvány, el sem tudtuk képzelni, hogy a program online is működhet. Most pedig azt látjuk, hogy nemcsak jól működik, de további új megoldásokat is hozott a pozitív szülői hozzáállás előmozdításának fejlesztésére.
A cikk (eredetileg az Early Childhod Matters folyóiraban megjelent) magyar nyelvű elérhetőségét a Van Leer Alapítvány és az ISSA partnerségi kezdeményezése tette lehetővé, a Partners Hungary Alapítvánnyal együttműködésben.
