A ’tanulási szegénység’ azt jelenti, hogy nincs megfelelő lehetőség a tanulásra, kísérletezésre, a kapacitások, tehetségek és törekvések fejlesztésére, szabad támogatására.[1] Ez a probléma minden országot növekvő aggodalommal tölt el.[2] A tanulási szegénység jelentősen – de nem teljesen – egybecseng a gazdasági szegénységgel; a társadalmi egyenlőtlenség korai kialakulásának ez az egyik kulcsfontosságú tényezője, a társadalmi konfliktusok és az emberi erőforrás elvesztésének fontos kiváltó oka.[3] A tanulási szegénység a kisgyermekek körében csökkenti a növekedés és fejlődés képességének esélyét támogató közegben – magába foglalja a korai gondoskodáshoz, tanulási lehetőségekhez, biztonságos és gondoskodó kapcsolatokhoz, szolgáltatásokhoz, közösségekhez való jutás hiányát.[4]
Save the Children Italia. (2014). La Lampada di Aladino. Rome: Save the Children Italia Onlus. Available at: https://s3.savethechildren.it/public/files/uploads/pubblicazioni/la-lampada-di-aladino.pdf (accessed May 2020).
UNESCO. (2010). Reaching the marginalized. EFA Global Monitoring Report 2010. Paris: UNESCO/Oxford University Press. Available at: https://unesdoc.unesco.org/ark:/48223/ (accessed May 2020).
Marmot, M. (2005). Social determinants of health inequalities. The Lancet 365: 1099–104.
World Health Organization, Unicef and World Bank. (2018). Nurturing Care for Early Childhood Development: A framework for helping children survive and thrive to transform health and human potential. Geneva: WHO. Available at: apps.who.int/iris/bitstream/handle/10665/272603/9789241514064-eng.pdf?ua=1 (accessed May 2020).
Az ’Un Villaggio per crescere’ (Egy Falu, hogy együtt növekedjünk) egy olyan országos projekt, amely a minőségi kora gyermekkori fejlesztés és oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítását tűzte ki célul a gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan elmaradott közösségekben. A projekt a gyermekfejlődés ökológiai elméletére épül[5], mely a gyermekeknek nyújtott szolgáltatásokat az otthoni környezetre összpontosítja, a családok tekintetében pedig az őket körülvevő ’falura’. Ez a megközelítés egy olyan korai tanulási közösség jövőképét vetíti ki, amelyben sok közreműködő és sokféle rendszer kapcsolódik össze, hogy fejlődési lehetőségeket nyújtsanak a kisgyermekes családoknak.[6]
Bronfenbrenner, U. (1979). The Ecology of Human Development: Experiments by nature and design. Cambridge MA: Harvard University Press.
Rodrigues, M.V., Kaneko, M., Bermúde, C., Lombardi, J., Fisher, S. and Berelowitz, D. (2019). Scaling up Place-based Strategies to Strengthen Community Early Childhood Systems. Spring Impact. Available at: https://www.springimpact.org/wp-content/uploads/2019/12/Scaling-up-place-based-strategies_Dec2019_FINAL_WEB.pdf (accessed May 2020).
A Falu projekt központokban olyan programokat kínálnak, amelyek könnyen megismételhetők otthoni környezetben is. Ezeknek a tevékenységeknek a gondoskodó szülői magatartásra és a korai tanulásra gyakorolt hatékonysága stabil bizonyítékokon alapszik: a bizonyíték lefedi az általános típusú beavatkozástól kezdve a specifikus tartalmakig a teljes spektrumot, amint az a további összefoglalóban olvasható. Az univerzális, területi alapú megközelítést alkalmazó Falu központok nyitva állnak a projekt által kiszolgált közösségek minden családja számára. A helyi közreműködők bevonásával, akik az információ terjesztésében segítenek és hozzájárulnak a tevékenységek megvalósításához is, ez a rendszer lehetővé teszi a családok és szolgáltatások közötti hálózat létrehozását, együttes közösségi értékek támogatását, társadalmi befogadást és fenntarthatóságot.
A Falu modell
A projekt 2018-ban indult tíz, 10,000 – 40,000 létszámú olasz város alacsony jövedelmű közösségeiben. Tervek szerint a projekt három év alatt 4000 családhoz fog eljutni. Egy központi hivatal biztosít pénzt, irányelveket, képzést és monitoring eszközöket, valamint támogatja a Falu munkacsoportokat egyebek között kommunikációs anyagokkal. Helyi szinten az infrastruktúrát közösségi év privát segítséggel oldják meg, egészségügyi, oktatási és közösségi szolgáltatásokat nyújtva. Minden ’Falu’ átlagosan heti 10 – 12 órát működik. A programokat három vagy négy oktatási szakember segíti, akik képzést kaptak a projekt alap koncepciója és tartalma terén, beleértve a gondviselőkkel való hatékony kommunikációt is. Minden központ oktatói évente kétszer találkoznak további képzés és tapasztalatcsere céljából.
A gondviselők számára a részvétel ingyenes, egyetlen feltétel, hogy hozzák el gyermeküket (újszülöttől hat évesig), és vegyenek részt a tevékenységekben (1. ábra), melyeket a családokkal egyeztetnek és a különböző korcsoportokra és fejlődési igényekre szabnak.
A projekt rugalmas családlátogatások, a közösségi média és a tágabb közösségi hálózat segítségével éri el a családokat és igyekszik fenntartani az érdeklődésüket és részvételüket. A szolgáltatások közt szerepelnek a családi egészségközpontok, védőoltás rendelők, gyermek rehabilitációs központok, óvodai szolgáltatások, közösségi szociális szolgáltatások, egyházközségi és helyi társaságok és olyan kereskedelmi egységek, mint bárok, üzletek.
Az üzenet egységességének megerősítése és a gondozáshoz vezető út segítése érdekében a projekt szektorokon átívelő közös tervezéssel, a szervezeti és egyéni esetek tapasztalatainak folyamatos cseréjével és többszintű szakmai képzéssel működik együtt a helyi szolgáltatókkal. A helyi résztvevők bevonásának célja (beleértve a profit- és nonprofit egységeket is), hogy növeljék a helyi tulajdonosi szemléletet és anyagi alapot teremtsenek a fenntarthatósághoz.
A Falu projektben résztvevő gondviselők – elsősorban az anyák – megismerik egymást, és hamar új barátságokat kötnek, ami a Falun túli hétköznapi életükbe is beépül. Az anyák és más családtagok is összejönnek egy kávéra, vagy más közös programokra, mint pl. közös vásárlás. Az oktatóktól segítséget kapnak a helyi könyvtár felfedezéséhez, amit önállóan is látogathatnak, vagy elmehetnek a közösségi strandra. A Falu arra jött létre, hogy hátrányos helyzetű közösségeket segítsen, tehát a központok veszélyeztetett családok szolgálatában állnak, de bátorítják a társadalmi keveredést is, hiszen a tapasztalatok sokfélesége a társadalmi kohéziót szolgálja, és segít a résztvevők gettósodásának kockázatát elkerülni.
A cikk írása idején a Covid-19 pandémia szükségessé tett olyan változásokat, amelyek arról szólnak, hogyan folytassák a Falu központok a programokat a családokkal. Most online működnek, egyéni és csoportos formában is tartva a kapcsolatot, így nyújtanak támogatást, adnak tanácsot és olvasmányokat. A Falu központok azon is dolgoznak, hogy a családok szükség esetén tabletekhez jussanak, ezenkívül gyerekkönyvekhez és írószerhez is.
Hatásértékelés és előzetes eredmények
A hatásértékelés a projekt logikai keretén és a változáselméleten alapszik. A vegyes-módszer megközelítést használja az eredmények értékelésére: a gyermekfejlődésről megszerzett szülői ismeretek mértéke, a szülői szerep tudatossága, a szülői stressz, a szülő önhatékonysága, és az otthoni tanulási környezetben végbement változások. A tágabb hatás értékelésére a megtartást is vizsgálja, mint a gondviselőkre és gyermekekre gyakorolt hatás mutatóját, valamint értékeli azt, milyen mértékben működiknek a közösségi hálózatok és mennyire jó az együttműködés a szolgáltatások és a családok között
A tíz központ előzetes adatai az átlagban 12 hónapon át folyó tevékenységek elteltével azt mutatják, hogy a projektben 1600 gyermek és 1400 gondviselő vett részt. Ennek a létszámnak a harmadik év végére 5000-re és 4000-re kell emelkednie. Számos új szerződés köttetett közösségi szolgáltatások, civil társadalmi szervezetek és profit-orientált egységek között.
A résztvevő családokból merített minták előzetes eredményei azt mutatják, hogy a gondviselők 100%-a jobban tudatában van a gyermekfejlődés igényeivel és megerősödtek a szülői szerepükben. Csaknem mindannyian használják vagy kiterjesztették az olyan tevékenységeket, mint az olvasás, játszás és zene a mindennapi családi rutinjukban és úgy érzik, jobban támogatják őket a szolgáltatások és a többi családok. A projekt oktatóinak megfigyelése is megerősíti, hogy a szülők gyermekekkel együtt való bevonása a fejlődésfókuszú tevékenységekbe hatékonyabb módja az együttműködő szülői magatartás támogatásának, mint ha csak órákat látogatnának ugyanebben a témában,[7] és ezek jótékony hatása nagyobb lehet az alacsonyabb iskolázottságú családok esetében.[8]
Carneiro, P., Galasso, E., Lopez Garcia, I., Bedregal, P. and Cordero, M. (2019). Parental Beliefs, Investments, and Child Development: Evidence from a large-scale experiment. IZA Discussion paper No. 12506. Bonn: IZA.
Engle, P.L., Black, M.M., Behrman, J.R. Cabral de Mello, M., Gertler, P.J., Kapiriri, L. et al. (2007). Strategies to avoid the loss of developmental potential in more than 200 million children in the developing world. The Lancet 369(1557): 229–42.
Összegzésképpen, a Falu projekt sokféle igényre ad választ: a gyermekeknek arra az igényére, hogy a szülőkkel együtt élvezhessék a tevékenységeket; a szülőknek arra az igényére, hogy felfedezhessék, hogyan tölthetnek minőségi időt gyermekükkel, hogyan kössenek barátságokat más szülőkkel és segítsék egymást; az egész közösségnek arra az igényére, hogy valami új és ígéretes dolog történjen , – ami a jobb társadalmi kohézióval és az interszektorális együttműködés gördülékeny működésével kezdődik. A tanulási szegénység drámai hatásai az életpályára hatékonyan kezelhetők, ha az „egész falut” bevonjuk.
A cikk (eredetileg az Early Childhod Matters folyóiraban megjelent) magyar nyelvű elérhetőségét a Van Leer Alapítvány és az ISSA partnerségi kezdeményezése tette lehetővé, a Partners Hungary Alapítvánnyal együttműködésben.
A hivatkozások a cikk PDF-változatában találhatók.
